Szánti Ági 14 év után búcsúzik csapatunktól! Egy interjú során beszélgettünk vele a kezdetekről, az itt töltött időszakról és jövőbeli terveiről.
Mikor, mennyi idősen és hogyan kezdtél el korcsolyázni?
Sajnos egész későn jött az életembe a jég. 7 évesen álltam először jégen és 8 évesen kezdtem el jégtáncolni. A városligetbe jártam oktatásra egy osztálytársammal és az egyik órán helyettesítették az oktatót. Nagy Sándor, jégtánc edző tartotta az oktatást. Miután vége volt az órának mindig korcsolyáztam kicsit a közönség jégen a barátnőmmel és akkor “Sanyi bácsi” odajött, hogy ügyesnek talál és menjek le hozzájuk egy jégtánc edzésre. Az elején tartottam tőle, hiszen kb a 4. alkalmam volt a jégen és nem igazán tudtam elképzelni egy jégtánc edzést, de végül ott ragadtam. Örök hála ezért Neki és Remport Gabinak, akik nélkül sose jutott volna eszembe, hogy korcsolyázó leszek.
Mikor és hogyan csatlakoztál a csapathoz?
2008 nyarán csatlakoztam a Passionhöz. A lányok már túl voltak akkor a hazai világbajnokságon. Ezen a versenyen részt vettem, mint jégtáncos a megnyitón. A világbajnokságuk előtt nem sok fogalmam volt a szinkronkorcsolyáról, valójában azt se tudtam, hogy van csapat Magyarországon. Sajnos akkor már 1 éve partnerkeresésben voltam és már lemondtam arról, hogy bármiféle jövőm legyen a korcsolyában. Ekkor mondták a szüleim, hogy próbáljam meg a szinkront, hiszen láttuk a világbajnokságon, hogy ez egy nagyon ígéretes sport, és nem mellesleg remek hangulatú versenyeknek tűnt. Korábban ilyet még nem láttam, teljesen más atmoszférája van.
Mit jelent számodra a Team Passion?
Nehéz lenne ezt megfogalmazni, de valójában MINDENT. A legjobb barátaimat a csapatnak köszönhetem, legszebb élmények, csodás helyekre jutottam el és stadionok állva tapsoltak nekünk. Ezt az érzést semmihez sem lehet hasonlítani. Megtanultam csapatban dolgozni, minden kudarc után felállni és soha fel nem adni…aztán idén láttuk, hogy minden perc küzdelem megérte, beért a kőkemény munka. Minden csapattársamtól és edzőtől tanultam valamit, amitől ma az az ember lettem aki. Köszi Nektek! 🙂
Mi volt számodra a legemlékezetesebb pillanat a Team Passion színeiben?
3 világbajnokságot szeretnék kiemelni, amiket egészen biztos sose fogok elfelejteni. Az első természetesen az első világbajnokságom, ami egyben az első szinkron versenyem is volt. Egy nagyon váratlan helyzet adódott, amit egy csapatként oldottunk meg. Bizalmat szavaztak nekem és akkor ott valami átfordult bennem, talán akkor vált biztossá, hogy van itt helyem. A második legemlékezetesebb pillanatom a magyar VB volt, azt az energiát, amit ott kaptunk a szurkolóktól, családunktól és barátainktól szavakkal nem is lehet leírni. Kívánom, hogy minden sportoló egyszer átélhesse ezt az élményt. És természetesen, a legnagyobb élmény az idei VB volt, ahol elértük azt a célt amit a Passion 10 éve kitűzött célnak. Beértünk az élmezőnybe, a top csapatok közé a 8. helyre. Egy kis ország lett az 5. legjobb nemzet a szinkronkorcsolya világában. Elismertek minket nagy nemzetek edzői, korcsolyázói és persze a technikai panel, akik végig kísérték azt a rögös utat amit megtettünk. Ennél szebb befejezést nem is kívánhattam volna, hogy részese voltam egy sporttörténelemnek, amiért annyit küzdöttem, amiben mindig hittem és most itt van, megcsináltuk együtt.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod?
Az utolsó szezont már úgy kezdtem el, hogy bármi van, ez itt az utolsó tánc lesz. Szerintem ennyi évet csak úgy lehet lezárni, ha arra tudatosan készül az ember, eldönti előre és ennek megfelelően éli meg a szezon minden percét. 28 éves vagyok és be kellett látnom, hogy itt az ideje több figyelmet fordítanom a munkámra, a párkapcsolatomra és a családomra. Eddig minden másból kellett elvennem az időt a korcsolyáért, itt az idő törleszteni. 🙂
A továbbiakban hogyan fog megjelenni az életedben a korcsolya?
Természetesen teljesen nem szeretnék elhatárolódni a sporttól. Maradok a Mini Passion edzője és próbálok minél több tudást átadni az utánpótlásnak. Remélem legalább annyi örömöt fog adni nekik ez a sport, mint amennyit nekem adott. Ez a legnagyobb motivációm. Illetve a Passionos lányok bármikor számíthatnak rám, mint gyógytornász, vagy bármiben amiben szükségük lenne még rám. Ők örökké az életem részei maradnak.
Mit tanácsolnál/üzennél a csapatnak?
Soha ne adjátok fel, mert bármire képesek vagytok! Ezt már többször bebizonyítottuk, ezután sem lesz másképp, és persze élvezzétek minden percét! Szeretlek Titeket!
