,,A csúcson kell abbahagyni!” – tartja a mondás. Ez ott volt Ritában is, aki bár 2021-ben úgy döntött, visszavonul az élsporttól, hogy pszichológus pályafutására koncentráljon, egy kihagyott szezon után mégis úgy döntött, hogy befejezi azt, amit a Covid félbeszakított. Így 2022-ben visszatért, és bizonyított. Farkas Ritát most további terveiről, és a Team Passionben töltött, összesen 7 szezonjáról kérdeztük.
Miért döntöttél úgy, hogy visszavonulsz az élsporttól?
Az első visszavonulásom előtt már régebben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy befejezem élsportot, majd 2021-ben – két, versenyek nélküli “COVID-szezont” követően – döntés is született; abbahagytam a korcsolyázást a Team Passionben. Ezt követően a tanulmányaimra és a karrieremre koncentráltam, azonban a pandémiát követően újrainduló versenyszezonban időről-időre egyre erőteljesebben bukkant fel bennem “a boldog befejezés” hiányának az érzése. Szerencsére, amiért mindig végtelenül hálás leszek, lehetőségem volt arra, hogy egy szezonra visszatérjek a csapathoz és megadjam az esélyt egy olyan lezárásnak, amit követően valóban tovább tudok lépni. És ennél sokkal többet is kaptam. Most, hogy véget ért a szezon és elköszöntem a csapattól, a döntésem mögött ugyanazok az érvek vannak, mint korábban; életem más területeire szeretném átvinni azt az energiát, időt, szenvedélyt, amit eddig az élsportba tettem. A döntés oka ugyanaz, azonban a visszavonulás megélése egészen más. Boldogan, kereken zárom le az élsportolói életem, és izgatottan várom a következő fejezetet, melyben ha már nem is sportolóként, de részese szeretnék maradni a sportnak.
Mik a terveid a visszavonulásod után?
Jelenleg pszichológusként dolgozom, illetve júniusban végzem el a sportpszichológiai szakpszichológus képzést, így a jövőben szeretnék még nagyobb fókusszal a szakmai pályámra koncentrálni, mind akadémiai közegben, mind a gyakorlati terepen. Bízom benne, hogy a jövőben pszichológusként hozzá tudok majd járulni a sportolók mentális egészségéhez, örömteli sportolói pályafutásához és álmaik megvalósításához. Emellett megmarad a jég és a szinkronkorcsolya is az életemben, mivel továbbra is az egyik edzője lehetek a Team Passion utánpótlás csapatának; a Team Passion Mininek. És persze az egyik legfontosabb jövőbeni tervem közé tartozik a Team Passion B-közép megalapítása!
Milyen érzések kavarogtak benned, amikor meghoztad ezt a döntést?
Mivel ennek a szezonnak már annak tudatában vágtam neki, hogy valóban az utolsó évem lesz a Team Passion tagjaként, így sok időm volt arra, hogy a döntéssel járó érzésekkel foglalkozzak, azokat valamilyen formában “megdolgozzam”, feldolgozzam. Persze, ez nem jelentette azt, hogy nem voltak kétségeim, hullámvölgyeim a szezon során, illetve, hogy ne járt volna az eszemben, hogy mi lesz velem ismét a csapat és a korcsolyázás nélkül. Tudom, hogy egy részemnek mindig is nagyon fog hiányozni a csapattal való mindennapos munka, az együtt sírás-nevetés vagy a versenyzéssel járó izgalom. Ugyanakkor ez az év nekem egy jutalom év volt, ami minden nehézségével és sikerével kerekké tette az én történetem. A hosszadalmas döntési folyamat során rengeteg érzés kavargott bennem, azonban a szezon végére mindebből a zavarból megmaradt és kiemelkedett a hála és szeretet a (mindenkori) csapattársak, barátok, edzők, valamint maga a sportág; a szinkronkorcsolya irányába.
Melyek voltak a legnagyobb kihívások és nehézségek, amelyekkel szembenéztél a sportkarriered során?
A csapathoz való felzárkózás és korcsolya technikai követelményekkel való lépéstartás mellett, számomra a legnagyobb nehézség az újrakezdés volt. Visszatérni minden bizonytalanságom ellenére, és elhinni azt, hogy mindaz, amiért éveken keresztül küzdött a csapat, küzdöttem én, valóban valósággá válhat és részese lehetek.
Milyen hatással volt a sport és a Team Passion az életedre?
Óriási. Hihetetlen. Örökké tartó hatással. Azon túl, hogy az élsport és a versenyzés által milyen élményekkel és erőforrásokkal gazdagodhattam, a Team Passionben fantasztikus edzőkkel dolgozhattam együtt, inspiráló csapattársakat ismerhettem meg és életre szóló barátságokat köthettem. Ez a csapat támaszt nyújtott számomra, amikor a leginkább szükségem volt rá. Örökké hálás leszek az itt átélt élményekért, az elsajátított mentalitásért, de leginkább a Team Passion által megismert emberekért.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat a Team Passionben töltött évek alatt?
A számos felejthetetlen élmény mellett kiemelkedik az első és az utolsó világbajnokságom. Gyerekkoromban álmodni is alig mertem arról, hogy én valaha világbajnokságon fogok részt venni, így az első, a 2016-os Budapesten megrendezett világbajnokságon átélt erőt, büszkeséget, izgalmat és örömöt sosem fogom elfelejteni. Ahogy az utolsót sem, ahol a csapat éveken át tartó küzdelmes, kitartó munkája beért, és a 2022-es 8. helyezést követően még előre tudott lépni, így a 7. helyet megszerezve.
Milyen tanácsot adnál a fiatal korcsolyázóknak, akik egyszer a Magyar Szinkronkorcsolya Válogatottban szeretnének korcsolyázni?
Talán azt, hogy merjenek. Merjenek próbálkozni, merjenek hibázni, merjenek segítséget kérni, merjenek nagyot álmodni. Megéri. A másik pedig, hogy élvezzék – hiszen végső soron ezért csináljuk.
Mit jelent számodra a Team Passion?
Második családot.
