2 év után búcsúzik csapatunktól a német Greta Hansen. Interjú során beszélgettünk vele az itt töltött időszakról, a különbségekről hazájához képest, és jövőbeli terveiről.
Miért költöztél Magyarországra? Mi volt az első benyomásod az országról?
Körülbelül 4 éve költöztem Magyarországra, hogy itt tanuljak orvostudományt. Először Szegeden kezdtem, és két évig ott is maradtam. Mivel ez egy nagyon kicsi város, nagy különbség volt szülővárosomhoz, Berlinhez képest, de gyorsan alkalmazkodtam. Nagyjából tudtam, hogy mit várhatok Magyarországtól, mert néhányszor már itt voltam az előző csapatommal versenyeken. Aztán egyetemet váltottam, és Budapestre költöztem, így végre újra elkezdhettem korcsolyázni.
Mikor és hogyan csatlakoztál a Team Passionhöz? Hogyan fogadtak téged, mint külföldit?
2020 szeptemberében csatlakoztam, a csapatban mindenki nagyon kedves volt. Eleinte kicsit nehéz volt számomra, mert annak ellenére, hogy Szegeden volt néhány magyar órám, még soha nem kerültem igazán kapcsolatba a nyelvvel. Csak az egyetemen beszéltek németül, így eleinte egyáltalán nem értett semmit az edzéseken. De az összes korcsolyázó és edző mindig mindent megtett, hogy fordítson nekem, és a korcsolyázáson kívül is támogattak annyira, amennyire csak tudtak.
Mi volt a legnagyobb különbség Németországhoz képest?
Elmondhatom, hogy a Passion edzései és hagyományai szinte ugyanazok, mint a Németországiak, így valójában hasonlóan éreztem magam, csak más emberekkel és egy idegen nyelvvel. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb különbség az volt, hogy ebben a csapatban én teljesen új voltam. Nem ismertem senkit, mielőtt idejöttem. Németországban 8 éves korom óta vagyok a Team Berlin „családjában”, így egész életemben sok lányt és edzőt ismertem. De nagy élmény volt ennyi új emberrel találkozni.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok az itt töltött idő alatt?
Elsőként a németországi versenyünket említeném. Csodálatos volt a hazámban korcsolyázni a magyar csapatommal, és tudni, hogy a családom ott van és néz minket. A második dolog természetesen a kanadai Világbajnokság volt, ahol a csapat történetének legjobb helyezését, a 8. helyet érte el. Az a pillanat, amikor megláttuk a pontszámunkat, egyszerűen hihetetlen volt.
Mit viszel haza magaddal?
Az elmúlt két szezonban, amit a Passionnel töltöttem, sok nehézséggel és kihívással kellett szembenézni. De a csapat mindig megtalálta a módját, hogy túllépjen ezeken, és valahogy mindig képesek voltunk megoldani a problémáinkat úgy, hogy összetartottunk. Szóval tudom, hogy bármennyire is nehéznek tűnik valami, mindig lehetséges a céljaid elérése.
Tervezed, hogy újra ellátogatsz Magyarországra?
Még egy évig itt fogok tanulni, és természetesen minden versenyt meg fogok nézni, amelyen a csapat itt részt vesz. És ezt követően is mindent megteszek, hogy a lehető leggyakrabban látogassak el, mert ez a hely a valaha volt legnagyobb pillanatokat adta nekem, és mindenképpen szeretném újra és újra látni azokat a barátaimat, akiket itt szereztem.